Evezgetünk az Élet tengerén :)

szerda, január 9

Harmadik nap


A bölcsiben. Ma már csak anyu jött velem, apunak megkezdődött a munka. Kérdéses volt, hogy eljutunk-e, két okból is.

Az éjszakai köhögésem miatt főleg. Éjjel egy után kezdtem rá és majdnem hatig köhécseltem hol jobban, hol kevésbé. Állítólag aludtam közben, meg sírni sem sírtam, csak az hallatszott belőlem, hogy szörcsög az orromban-torkomban valami trunyi. Az orrszívó is előkerült, de semmi nem ment bele a orromból. Szakadozott fel a cucc és attól próbáltam megválni. Gyógyszert nem vettem be, nem voltam hajlandó kitátani a számat. A köptető szirupot is belecsempészte anyu a teámba, de nem volt szerencséje, mert éppen nem voltam szomjas. :) Reggel tudtam volna igaziból aludni, de akkor meg ez a kegyetlen anyu felébresztett nyolc után. Végül sikerült magamhoz térni, az orrszívó is megkapta hőn áhított jutalmát, teát is ittam, gyógyit is engedtem beadni, ezért elmentünk a bölcsibe. Azt megfigyelte anyu, hogy több kispajtásomnak is rendszeresen törlik az orrát, sokan hapciztak is. A biztonságuk kedvéért megmutatott anyu Vali néninek és megbeszélték, hogy a nem csúnya színű trunyi és enyhe köhögés miatt maradhatok.

Ma kissé anyásabb is voltam a fentiek miatt. Még kis gyakorlásra szorul a játéknemodaadási technikám, de azért volt, hogy meg tudtam tartani, amit Gábor vagy Dávid el akart venni. Már csak arról akar leszoktatni anyu, hogy ne sírjak, miközben szorosan tartom a kiszemelt játékot. Hamar eljött az ebéd ideje. Előtte csoportos tisztábatevés zajlik, ebből ma kimaradtam, mert nem volt még semmi értékelhető produktum a peluban. Viszont a kis csapnál nagyon tetszett a kézmosósdi. Nem kell gebeszkedni, elérem a csapot és kedvemre moshatom a kezem. Majdnem, mert sajnos a többieket is oda kell engednem. Ebből nagy cirkuszt kerekítettem, majdnem negyed órát sírtam, amiért nem moshattam saját kedvtelésből kezet. A cumim is előkerült, meg is nyugodtam szép lassan. Aztán Gábor paráztatott, mert állandóan ki akarta tépni a számból a cumit. Állítólag ő ilyen kis cumielvevős. Na mindegy, van itt mit megszokni. összességében jól telt a mai napunk is.

Harmadik nap a bölcsiben


Képriportunk róla:







Volt itt kérem mutogatás az orromra/ba, hogy törölni kéne, autótologatás, harci kiáltások gyakorlása az asztalnál, szemben Gáborral, barátkozás a csajokkal, egy kis huzavona a bevásárló kocsiért, egy kis bújócska, mászkálás, stb.

És a lényeg: az ebéd! Képzeljétek: ETTEM! Karalábéfőzelék volt darált rántott hallal és ettem belőle! :)


1. Ez lenne az ebéd?!


2. Na jó, ha a többieknek is megy egyedül:

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gartula Peti! Nagyon ügyesen veszed az akadályokat ;) Jobbulást neked! Pacsi+puszi: Korni+anya

Picc írta...

Peti, te tipikusan az a kisfiú vagy, aki megríkatja az érzékeny anya-szíveket. Amikor írod, hogy a technikád még fejletlen és még gyakorolni kell, hogy ne sírj, ha el akarnak venni tőled valamit, legszívesebben odamennék és szétcsapnék a piszok banda között. Messziről is szeretünk!
Üdv,
Zsuzsi

 
Rózsavári Péter László alias megaPeti született Szolnokon, 2006. május 11-én 10 óra 16 perckor, akkor 2980 gramm és 52 cm volt