Összefogtak ellenünk az elemek

Ne gondoljon senki nagy dologra, egyszerűen pont rosszkor jött tegnap délután egy áramszünet és épp az akkor írt bejegyzésünket nem mentette el automatikusan a rendszer.

Úgyhogy kering valahol az éterben, én meg megpróbálom emlékezetből elmesélni, mit akartunk írni.

Szintén kevésbé fontos dolgokról. Hogy sétáltunk egyet délelőtt és milcsoda vad csajokat láttunk az utcán. Bizony, mifelénk ilyenek flangálnak. :) Meg hogy nincs méretben megfelelő játéktároló a bútorboltokban. Olyan mélységű kellene, amibe a kosarak beleférnek és nem tudom magamra rántani, ha netán belekapaszkodni van kedvem. Szabinak van hasonló, ilyesmit keresünk, csak más színben: Ha már a bútoroknál tartunk, eladó ez a FAKTUM gyerekbútor, szintén a Gál családé. Kinőtték a lányok, szeretnének helyette nagyobbat venni. Ha valaki épp hasonlót keres, jelezze nekünk és összehozzuk a randit. Vannak még egyéb elemei is, amiket a nagyszülőknél tárolnak.

A sétánk tegnap a bútornézegetésre irányult, de végül elakadtunk egy mobilboltnál. Ami nem mozog, csak telefonokat árul. Anyu régóta szeretné kicserélni a telefonját, ami egy éve igazából nem is az övé, hanem Györgyié, mert én az anyuét még tavaly télen menthetetlenül összenyálaztam. Tegnap VÉGRE sor került a bizniszre, mert nem voltak sokan az üzletben. A kicsike végül ez lett, nem sokat lacafacázott anyu. Pár telefonismertető elolvasása az interneten, természetesen az akkor megtetsző típus épp nem volt raktáron, ezért ennél maradt. Kicsi, csinos, okoska. Jó lesz ez, legalább egy ideig nem kell azzal elbúcsúzni telefonálás közben, hogy bocsi, mindjárt lemerü......

A tegnapi lépcsőházi feljövetelünk kissé zajosra sikeredett, mert nem volt kedvem sem anyu kezében megmaradni, sem egyedül lépcsőzni. Volt viszont kedvem visítani hangosan, mint egy kismalac, akinek a farkát húzzák, minden lépcsőfordulóban és a lakások előtt szaladgálni és megpihenni, lehasalni a földre, virágokat szagolgatni, ilyen és hasonló dolgok. Aztán csak feljutottunk nehezen, anyu kissé ki is melegedett a kergetőzésben.

A déli pihenőm előtt kockáztam egyet. Már ekkora tornyot tudok építeni, amin még magam is meglepődtem és térdre is borultam a nagysága előtt. Nem sikerül ám mindig az építés, olyankor felszívom magam és lesöprök mindent az asztalról. A kisvideó elárulja:

Az alvásom nagyon hosszúra nyúlt tegnap. Estefelé ébredtem fel, nem sokkal azelőtt, hogy apu hazaért. Kipihenten ebédeltem (?) meg este ötkor. Utána kerekedtünk fel és néztünk szét az Obiban és Praktikerben. Mindkét helyen csak könyvespolc kapható, amibe még keresztben sem fér el a sok doboz :(. Nagyon úgy néz ki, hogy marad a méret alapján leszabatás és apu eská összeszerelése. Néztük még az ikea honlapját, most ott sem találtunk, vagy nem voltunk elég figyelmesek.

Az áruházakból még kimentünk szolnoki nagyszüleimhez, ott leadott bennünket megőrzésre apu, majd elment Nekáékhoz. Autóvezetést gyakorolt Nekval, Norbival meg megtárgyalták az élet keletkezését.

Mi azalatt várakoztunk rájuk. Én speciel autóztam az asztalon. Mama épített könyvből meg videókazettákból alagutat, oda tologattam a kocsikat. Motoroztam is, meg telefonáltam is, meg állandóan odasomfordáltam a tévé elé, hogy megnyomkodjam a gombjait. Vagy ha nem neki, a dvd/videó felvevőnek.

Apu nem volt távol sokáig, jöttünk is haza. Kései vacsi után még randalíroztam egyet, majd annak ellenére, hogy rengeteget aludtam, korán kidőltem a sorból. Anyunak akartam kedvezni, hadd nézze nyugodtan Dr. Hát. :)

Ma reggel pedig ez a furcsa kép várta anyut a fényképezőben: egy kicsikezű alvó anyu-fotó :))

És hogy ma mit csinálunk? Még bármi megtörténhet. Majd elmeséljük. Egyelőre fel kellene kelnem, mert lassan fél kilenc lesz. :)