Apu későn jött haza tegnap este
és nem tudtam vele játszani. Liliék is lemondták sajnos a délutáni játszást, vele sem tudtam kibontakozni. Anyu ezért, hogy lefoglaljon, mindenféle apapótló játékokat eszelt ki, pl. rakosgathattam apa kavicsait dobozokba és a bilibe. És szét is dobálhattam, nem szólt rám miatta. 
Lassacskán beesteledett, kénytelen voltam egyedül pancsizni. Fürdés után telefonált apu, hogy már elindultak. Addig is játszással tartottam magam ébren. Kicsempésztem egy tálat és a benne tükröződő tárgyakat nézegettem. Tologattam előtte az autókat, csaodás dolog, hogy még én is látszottam benne. 
Kiborítottam egy pudingos kosárkát is, azt meg garázsnak neveztem ki. Nem kaptam ki miatta, fő, hogy csendben voltam éppen és nem sivalkodtam, mint néha szoktam. :)) 
Nagy sokára meghallottam apu kulcsainak csörgését és mint akit kilőttek, már el is kezdtem a rombolást. Annyira megörültem neki, hogy a körülöttem levő tárgyakat szanaszét dobáltam. Mindent, ami mozdítható volt. Mint egy kis szélvész. Apu kicsit furcsán nézett ki, mindene saras volt. Kibontottak az Uppony-hegységben vagy 100 méternyi barlangszakaszt, a ruháján hozott el belőle pár kilót. Ez maradt a kádban mosás után: 
:)) Nem ugrik most be, hogy minek az elején, de rajta van apukám egy kiadványon. Estére megkeressük és majd közhírré tesszük. :)
Lassacskán beesteledett, kénytelen voltam egyedül pancsizni. Fürdés után telefonált apu, hogy már elindultak. Addig is játszással tartottam magam ébren. Kicsempésztem egy tálat és a benne tükröződő tárgyakat nézegettem. Tologattam előtte az autókat, csaodás dolog, hogy még én is látszottam benne. 
Kiborítottam egy pudingos kosárkát is, azt meg garázsnak neveztem ki. Nem kaptam ki miatta, fő, hogy csendben voltam éppen és nem sivalkodtam, mint néha szoktam. :)) 
Nagy sokára meghallottam apu kulcsainak csörgését és mint akit kilőttek, már el is kezdtem a rombolást. Annyira megörültem neki, hogy a körülöttem levő tárgyakat szanaszét dobáltam. Mindent, ami mozdítható volt. Mint egy kis szélvész. Apu kicsit furcsán nézett ki, mindene saras volt. Kibontottak az Uppony-hegységben vagy 100 méternyi barlangszakaszt, a ruháján hozott el belőle pár kilót. Ez maradt a kádban mosás után: 
:)) Nem ugrik most be, hogy minek az elején, de rajta van apukám egy kiadványon. Estére megkeressük és majd közhírré tesszük. :)A kései elalvásomból ma nagyon kései, majdnem fél 10-es kelés lett. Valamit valamiért. :) Nehezen tértem magamhoz. Aztán elkezdtem játszani, de nem nagyon kötött le semmi. Rajzolgattam egy sablonnal,
nekiültem és szép komótosan elmajszoltam egy túró rudit:
Anyu úgy gondolta, egy kis séta majd segít rajtunk, hogy jól kiszellőztessük a fejünket.
nekiültem és szép komótosan elmajszoltam egy túró rudit:
Anyu úgy gondolta, egy kis séta majd segít rajtunk, hogy jól kiszellőztessük a fejünket.Téliesre vettük a figurát, mert kegyetlen erős szél fújt. A kis pékségnél kezdtük és udvaroltattam egy kicsit a nénivel: 
A kacsintgatásnak és huncutkodásnak vége szakadt, mert gázórát mentek cserélni a szerelők, pedig épp elkezdett dícsérgetni a néni. Na mindegy, holnap is nap lesz. Nagy kört tettünk a városban, de csak kevés dolgot vettünk, pl. gyertyatűt az adventi koszorúhoz. A boltosnéni is ügyfél anyu bankjában, vele is sokat kacérkodtam, meg jó is volt ott időzni kicsit, mert átfagyott a kezem. A kesztyűt ma nem engedtem feladni, amikor meg sikerült rámtuszkolni, letéptem. Innen a plázába mentünk a szokásos körbejárásra: lifteztünk, 
autóztam és kerestem a szökőkutat, ami most ponyvával volt letakarva. Hazafelé eltörött a mécses, mert nem vitt le anyu a mélygarázsba. Szaván fogom kapni, mert azt ígérte, este, amikor megyünk szolnoki mamáékhoz, kerülünk ott egyet. Ilyen keserves ábrázattal és még keservesebb bőgéssel haladtunk hazafelé, a járókelők szigorú tekintetének kereszttüzében. Persze ők nem tudták az igazi okot, miért is bőgök, ezért remélem, sajnáltak is rendesen :))
Volt egy icipici szerencsénk is, mert résnyire nyitva volt a tűzoltólaktanya ajtaja és láttam tűzoltóautót. 
Már nagyon közeledtek az álommanók, anyu sietősre vette a lépteit. A szomszéd utcában még megállt ezt a kis fázós rózsát lefotózni: 
, aztán a házunk elé érve már csak az alvó Petit tudta kivenni a kocsiból: )) Mindig megszívja :))
A kacsintgatásnak és huncutkodásnak vége szakadt, mert gázórát mentek cserélni a szerelők, pedig épp elkezdett dícsérgetni a néni. Na mindegy, holnap is nap lesz. Nagy kört tettünk a városban, de csak kevés dolgot vettünk, pl. gyertyatűt az adventi koszorúhoz. A boltosnéni is ügyfél anyu bankjában, vele is sokat kacérkodtam, meg jó is volt ott időzni kicsit, mert átfagyott a kezem. A kesztyűt ma nem engedtem feladni, amikor meg sikerült rámtuszkolni, letéptem. Innen a plázába mentünk a szokásos körbejárásra: lifteztünk, 
autóztam és kerestem a szökőkutat, ami most ponyvával volt letakarva. Hazafelé eltörött a mécses, mert nem vitt le anyu a mélygarázsba. Szaván fogom kapni, mert azt ígérte, este, amikor megyünk szolnoki mamáékhoz, kerülünk ott egyet. Ilyen keserves ábrázattal és még keservesebb bőgéssel haladtunk hazafelé, a járókelők szigorú tekintetének kereszttüzében. Persze ők nem tudták az igazi okot, miért is bőgök, ezért remélem, sajnáltak is rendesen :))
Volt egy icipici szerencsénk is, mert résnyire nyitva volt a tűzoltólaktanya ajtaja és láttam tűzoltóautót. 
Már nagyon közeledtek az álommanók, anyu sietősre vette a lépteit. A szomszéd utcában még megállt ezt a kis fázós rózsát lefotózni: 
, aztán a házunk elé érve már csak az alvó Petit tudta kivenni a kocsiból: )) Mindig megszívja :))
Így történt, ez történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése