Nagyszülős elmúlt két nap

Vasárnap köszöntöttük öcsödi papát a születésnapján. Nagyon vártak bennünket. Mama ismét egy hadseregre sütött-főzött és csodálkozott, hogy miért nem vagyunk éhesek ebédkor. Mert már reggelire elteltünk a sok kajával. A sütifelelős Évi és mama volt. De jó is lenne, ha ma is lenne valami finomság itthon azok közül! Ott meg csak kerülgette mindenki, persze anyu nem, ő evett, bár csak a szeme kívánta :)

Én hoztam a formámat. Eleinte nem is jutott eszembe, hogy náluk az udvaron is szoktam játszani, szépen tologattam az autókat, kapcsolgattam a dvdjátszót és a villanyt, papa rádióját. Még aludtam is egy nagyot, papa felügyeletével. Na de egyszer megláttam valahogy az ablakból a macskát és onnan kezdve vágyódtam kifelé. Szép sorban feláldozta magát a család és egyesével kiszállingóztak velem a szitáló eső ellenére is. Megnéztem, megvannak-e még a kacsák /már nincsenek/, a kakasok-tyúkok-csirkék, a röfik, a macskák és kutyák. Azaz az állatállomány. Körbejártam többször az udvart, ellenőriztem a kerti csapot, néha hasraestem a sárban. Ezúttal Éviék fotóztak, az övéikből tudunk csatolni párat:

Birkapörköltszaftos krumplievősen: Udvaron vigyorgósan: Papa telefonján a saját fotómon gyönyörködősen és önpuszilkodósan: Megelőlegezett mikulás napi tűzoltóautómmal, mert mama már nem bírt magával és elővarázsolta a szekrényből:

Ez a vasárnap jól telt el, majdnem egész nap Öcsödön voltunk. Hazafeléúton csak a fél utat sírtam végig, mert apu nem engedett maga elé a kormányhoz. Olyan szépen világítottak pedig a műszerfalon az órák, hogy szerettem volna közelről is megnézni. Figyelmemet apu telefonján leledző összes csengőhang meghallgatásával vette el anyu és cserébe a házunk előtt kicsit beülhettem apuhoz. Előtte még elugrottunk az unokatesóimhoz is, váltottunk a családdal pár szót. Kaptam néhány igazán értékes/érdekes gyerekkönyvet tőlük abból a korból, amikor a most 16/11 éves unokatesóm még kisgyerek volt. És Janek bácsit is a kegyeimbe fogadtam, mert a kezembe nyomott két szelet csokit. :))

Hétfőn is ünnepeltünk, dédimamát és szolnoki mamát köszöntöttük a névnapján: mindketten Erzsébetek. Most papa fotózott, alkalomadtán elkérjük tőlük a közös képeket.

Lassan kifogyunk idénre az ünnepekből, bár még hátravan karácsony és szilveszter, no meg a mikulás is. :)