Kint hált az idő

ahogy szokták mondani. Még most, reggel 7 körül is -7 fok van. Ez még csak a kezdet, biztosan lesz sokkal hidegebb is, mi egyelőre megelégszünk ennek az elviselésével is.

Tegnap 6 körül mondjuk nem volt problémám a hideggel. Pár órára magunk maradtunk anyuval, aki gondolt egyet, beöltöztetett téli szerkóba és nekivágtunk a sötét estének. Úgysem sétáltunk délelőtt, ezért jól jött egy kis levegőzés. Este teljesen más az utca hangulata. Lenyűgözött a kivilágított város, nem győztem kapkodni a fejem a sok autó, busz után. Még annyi lámpát! A forgalom már nem volt nagy, mondhatni, békés csendben bandukoltunk. Végigvettük az általam idáig használt szókincset, ami egyelőre kimerül az állathangok utánzásában, valamint az ányááá, appa, mama, mamiii, dídi, baba, babiii, ággyá, nem, hamma és ilyesmi szavakban. Előszeretettel ismételgetem, főleg telefonáláskor a dakajdakaj-t, aminek a jelentését még nem tudtak az ősök megfejteni. Meg van még jópár szókezdemény, de ennyi egyelőre.

Mentünk, mendegéltünk. Megnéztük kivilágítva a buszállomást és a vasútállomást. A váróteremben már feldíszítve állt egy karácsonyfa. Nem lesz ez a csavargás az állandó esti programunk, mert anyuban estefelé már kicsit beléköltözik a félsz, nehogy megtámadjanak bennünket. Egynek most jó volt egy kis szokatlan idejű séta, még bűnöztünk is egy kicsit, mert burgonyaszirmot ettünk közben. :) . Megnéztük esti fényében is a benzinkutat. A kocsimosó még üzemelt, pár percig néztük, ahogy forognak benne a nagy kefék. Kicsit későn vettük észre, hogy a sofőr meg benne ül, amikor lefotóztuk az autót, de úgysem tudott volna kiugrani és elkapni bennünket. :) Lehet, hogy még mindig azon gondolkodik, mi a jó francnak fotóztuk le éppen az ő autóját.

Apu még nem volt otthon, amikor hazaértünk. Muszáj volt egyedül fürdenem. Amíg aput vártuk, megvacsiztunk, utána pedig bebújtam a dobozok közé és ott játszottam.