Fej nélküli lovag

Lánglovag. Az én tűzoltóautómhoz tartozik. Vajon hová lett a feje? Kérdezhetném anyutól, ha nem árulta volna tegnap el, hogy ő bizony rálépett valamelyik nap. Ez az átka, ha szétdobálom a játékaimat. Állítólag velem egyensúlyozott, mert mindenáron rá akartam csimpaszkodni, nem látott tőlem és akkor reccs, kettétört a talpa alatt. Idáig sunyi módon eldugta előlem, de vagyok olyan okos, hogy amikor a másikat elővettem, eszembe jutott, hogy bizony kettő bácsi tartozik az autóhoz és elektivitiztem neki, hogy adja ide. Ideadta. Egy percig nem tértem magamhoz a sokktól, csak néztem, hogy hoppá, valami nem stimmel. Utána kezdtem el vigyorogni, és rájöttem, hogy most akkor mi van.

A mai napunk totál szét van csúszva. Ennek én vagyok az oka, reggel 9-re lettem hadrafogható. Meg sem hallottam, hogy anyu ébresztgetni próbál. Meg sem moccantam. Éjjel jó kisfiú voltam és csak 3/4 6-kor ébredtem fel itókáért. Megittam majdnem 3 decit és visszadőltem még bő 3 órácskára. :) A finom meleg italommal a gyomromban.

Még akkor is vonzott az ágy, amikor már felöltöztünk. A reggelimet megkaptam, a jól bevált bundáskenyéren ma sem változtatott anyu. Friss teát kaptam hozzá, elnyammogtam egymagamban,

közben törzshajlításokkal szórakoztattam anyut.

A délelőttünk éppen a fentiek miatt megkurtult, mégis elmentünk sétálni. Próbáltunk volna meg nem elmenni! Anyu lábaiba kapaszkodtam, odacsalogattam az ajtóhoz és keserves sírással jeleztem neki, hogy a szabadba AKAROK menni. A sírástudományom minden elemét elő kellett vennem, mire megadta anyu magát. Nem teregette ki az éppen kimosott ruhát, maradtak a gépben gyűrődni. Nem szabdalta fel a husit a pácoláshoz és nem pucolt hozzá krumplit, ahogy eltervezte. Mert én nem engedtem neki. Az öltöztetést is végigbőgtem, de majdnem lebuktam a műsírásommal, mert a Minimaxon azért egy-egy reklámot megnéztem és elfelejtettem azalatt sírni.

Fél 12, akkor értünk ki a házból. Egy nagy kört tettünk meg, ami belefért az egy órába. Hosszabb időre nem mert elindulni velem anyu, nehogy megint a babakocsiban aludjak el. Ma nem nyomott el a hideg, végülis nem is volt annyira hideg, a szélvédett helyeken, ahová odasütött a nap, kifejezetten kellemes idő volt.

Itthon tovább játszottam és nem mutattam jelét az álmosságnak. Már kínjában betett a járókába a párnikáimmal és a teásüveggel, de nem volt szerencséje. Ott is végigpróbáltam a sírási repertoár minden egyes darabját, némelyiket iszonyú hangosan. Szépen, egyesével, mindegyiket. Igényeltem nagyon anyu társaságát és végül a karjaiban aludtam el fél 3 körül. Jó későn. Megígérte, legkésőbb fél 5-kor felébreszt, mert vacsi után elmegyünk szolnoki mamáékhoz.