Kinn a szabadban

Kedden még mindig élvezhettük az őszi napsütést. Edó hívott bennünket csavarogni. Van annak vagy fél éve, amikor utoljára találkoztunk velük, azóta Noncsi is egy éves lett. Anyu végig azt mondogatta neki, hogy milyen kis csípetcsöpp kislány. És annyi hajat, amennyi neki van! Volt nálunk fotómasina, de valahogy kimaradt a közös beállítás. :( köröztünk, lavíroztunk a babakocsikkal, arról meg végképp letettünk, hogy egymás mellett toljanak bennünket. Így hol Noncsit láttam, ha olyan volt a szög, hol a kocsija kerekeit. Egy dolog miatt díjazom anyut, hogy kivittek minket a vasútállomásra. Éppen tehervagonokat húztak-vontak, csudajól szórakoztam. Hazafelé még beiktattunk egy játszótéri mókát is. Jól szórakoztam, pedig nem is vittünk játékot. Kölcsönmocikkal rohangásztam, amikor a kis gazdájuk el akarta venni, nem adtam, nagyokat sikongattam. De sajnos dél lett és menni kellett enni. Nem vagyok egy nagyevő, ezért is érint mindig rosszul, ha kaja miatt szakítanak meg a játékmenetben. Igyekeztem azért jó kisfiú lenni, mert anyunak szülinapja volt. :))

A szerda még mozgalmasabb lett: hazamentünk Öcsödre a nagyszüleimhez. Már kezd őszies lenni a táj, anyu még vezetés közben is fotózott. De csak egyszer. Amúgy erős lélekjelenlétre van ám szükség az utakon. Egy barom a kis csatorna feletti felüljárón úgy jött felénk, a jó helyen haladók felé, hogy teljesen középen, a záróvonal helyén, majdnem a mi sávunkban volt. Egyszercsak felbukkant és el kellett rántani a kormányt. Még jó, hogy anyu óvatos duhaj és ezt a bukkanót nagyon lassan közelíti meg. Hú, de integetett meg kiabált neki anyu, hogy mit képzel, tán egyedül autókázik az utakon?! Hogyaza &%$#$**&^#$ Szerencsésen hazaértünk mamáékhoz és az a fő. Én el voltam az úton foglalva a földeken munkálkodó gépekkel, tele volt traktorral, stb.

Öcsödön az udvaron kezdtem a játékot. Egyből mentem Bundást köszönteni,/a pulit-a szerk./ Bundást hergelni, kerti csapot szerelni, a poros autóra rajzolni és közben gyönyörködni a tükörképemben. Készítettem én is fotókat a csapatról, de azok egyelőre az emlékeimben vannak :)) És macskáztam, vég nélkül.

És amikor csak tehettem, már rohantam is a tyúkudvar felé, hogy a csirkéket is megnézzem. Mama feltette ugyan a hintát, de az most nem kötött le. Volt egy kis gyenge próbálkozásom, hogy vegyék le a homokozó tetejét, de végül nem lett homokozás. Délben papa altatott el és pont két órát aludtam. Nagy volt a kísértés, hogy ébren maradjak, mert kb. kétpercenként húzott el a ház előtt egy traktor vagy egyéb hangos jármű. Alvás után igazi magyaros kaját kaptam, mert mama kacsát sütött. Kacsamájat ettem tört krumplival. Anyu nem győzte újratölteni a villámat, annyira ízlett a máj. Produkáltam magam ebéd után, mert teljesen felpörögtem, sikerült jót pihennem és olyankor nagyon virgonc tudok lenni. :))

Aztán bemásztam az autóba, mert észrevettem, hogy anyuék elkezdték pakolászni a csomagjainkat. Elbúcsúztunk és hazaautókáztunk, ilyen gyönyörű naplementében:

Anyu, hogy teljes legyen a nap, kicsalogatta aput a szolnoki nagyszüleimhez is. Kissé kései vendégek voltunk, de mindez nem gátolt meg abban, hogy hangosan kacarászva ne fogócskázzak apukámmal, az alól lakó szomszéd nagy örömére :)) Iszonyú pörgést rendeztem, fáradhatatlanul róttam a köröket, amíg ott voltunk. Hétvégére meg szurkolnunk kell, mert szolnoki papáék a tiszakürti arborétumba hívtak bennünket. Úgyhogy szorítunk!