Szombat

Reggel alig ébredtem fel, már itt is volt Évi. Egész nap velünk maradt, mert Janónak dolga akadt, erről majd később. Megreggeliztünk, én evés közben szórakoztattam a társaságot. Kacsintgattam nekik, bohóckodtam és direkt büfiztem. Ez állítólag új szokásom, elhihetitek, senki nem tanította. Ivás után szokott néha az ember böffenteni. Amikor én csinálom, nevetnek rajtam a nagyok, ami csudamód tetszik nekem és addig ügyeskedek a torkommal, hogy kipréselek egy újabbat is. Vicces dolog, dőlnek körülöttem a röhögéstől ilyenkor. Aput persze már nem dícsérgeti anyu, ha próbál ő is beszállni a játékba. :)

Evés után itthon hagytuk aput a virtuális ellenségeivel. Elég rossz szokást vett fel múlt héten: ölnek-lőnek egy internetes játékban- órákon keresztül- bizonyos munkatársaival. És olyankor se lát, se hall. Szóval Évivel hármasban nyakunkba vettük a várost. Könyvesboltba mentünk, csavarogtunk céltalanul, betértünk még egy-két helyre, pl. egy csakis csoki-boltba :)), de olyan hirtelen dél lett, hogy szinte rohamléptekkel toltak haza ebédelni, altatni. Megkaptam Évi ajándékát, egy kezembe illő cerkakészletet és máris alkotásba fogtam. Már nem emlékszünk, mindez ebéd előtt vagy után történt. :)

Alvás utánra nagy játszóterezést terveztek nekem a nagyok, de én erről nem tudtam és igen sokat aludtam. Világos volt még, amikor ébredtem, ezért felkerekedtünk. Nem messze a játszótértől egy forgalmi dugóba kerültünk és nagy sokára rájöttünk, hogy egy esküvői menet araszol előttünk. Na de milyen menet? Ez volt a vicc a dologban! Mert egy kerülőúton eléjük akartunk menni, hogy kiéljék anyuék a kíváncsi-szenvedélyüket, főleg anyu, és akkor megláttuk a kolesz előtt Janó autóját. Merthogy Janót egy napra lestoppolták videózni. És vele is találkoztunk, már várta a menetet az utcán. Ilyen véletlen is ritkán adódik! Profi fotóval nem szolgálhatunk, de ilyen volt az ifjú pár hátulról /anyu nem hazudtolta meg önmagát és suttyomban lekapta őket, meg csinált egy kis filmet is róluk:) / Ilyen szokások is vannak, 4 másodperc jutott rá:

Végül kijutottunk a játszótérre is. Nagyon sokan voltak, mert szombat is volt meg csudaszép idő is. Neki is vetkőztettek, mert a lakásban hűvös volt és annak megfelelően több réteg ruhát is kaptam. Nem szaporítom a szót, ez a pár fotó készült odakint:

Gyorsan beesteledett és aznap a szokásos esti bohóckodásomon: tánc, pörgés, forgás kívül semmi különös nem történt. Hiába adtunk Janónak lakáskulcsot, az sajnos azon a kulccsomón maradt, amelyikkel apu hazahozta Janó autóját. A pulóverével együtt. Így hát Janó az éjjeli csendben ki tudta szellőztetni a fejét, amikor hajnali kettő körül útnak indult és elsétált hozzánk. Cirka 45 perc alatt ide is ért. :)) Évit csörgette fel telefonon, hogy engedje már be.

Ilyen kalandos szombatunk volt.