Két hete megváltunk a kinőtt ruháimtól...

...egy időre. Ugyanis megkértük öcsödi papát, hadd állomásozzanak már a padláson, amíg nem születik kistestvérem. Állítólag az jót tenne nekem. A gólyák már elrepültek, de azért anyuék kémlelik ám az eget, hogy maradt-e itt nekik mutatóba egy példány. :)

Az összepakolásukkal sokáig bíbelődött anyu. Nem haladt, mert mindegyiket megszagolgatta, felidézte, hogy milyen jól mutattam benne. Ilyenek az anyák. :)

Idáig 6 papírdobozban + kisebb szatyrokban pihentek azok a ruhák, jobb sorsukra várva. Mindig került hozzájuk egy újabb méret, amin túlnőttem. Jelenleg 80-86-os cuccokat koptatok, a lábméretem meg 21-es. Most fajtánként, nagyság szerint kerültek össze a zsákokban, többszörösen becsomagolva. Nagy meló lehetett, mert rövid és hosszú ujjú bodykat, rövid és hosszú ujjú pólókat, rövid- és hosszú nadrágokat, zoknit és harisnyát, pizsamákat, téli és nyári sapkákat, kabátokat, overallokat, cipőket, stb. stb. kellett egységesen elcsomagolni. Nagy élmény volt nekem is a pakolászás, mert elcsentem a zacskókat, vagy egy-egy göncöt és azzal rohangásztam. Csak pontot tett anyu a végére, apu lehordta az autóba a zsákokat és ma már csak a fotókon illetve az emlékeinkben látjuk őket. Mert megválni soha nem fogunk tőlük anyu szerint.

Egyik fele:

Másik fele:

Én épp a mostaniakat szortírozom: El is fáradtam a nagy felhajtásban: Egy ideig nem lesz hasonló melónk, mert állítólag már nem növök ilyen rohamosan, mint eddig. :)