Délelőtti körutunk

Sikerült beszerezni Janónak az ajándékokat, még jó, hogy 17-én volt a szülinapja. Hatalmas nagyot sétáltunk ebben a szép őszies, napos időben. Ma magamtól ébredtem, pontban 8-kor. Elég is volt annyi alvás, mert este épp 9-kor aludtam el. Kértem ugyan utánpótlást éjfél felé meg 3 után, de mindezt leszámítva csudajót aludtunk. És apu sem késett el. :) Tegnap is csak 2 percet. Anyunak volt régen egy kollégája, akinek az volt a teóriája, hogy ha már valaki elkésik, az ne egy-két perc legyen, mert az nagyon hülye dolog. A késésnek oka van, pár perc az emberi figyelmetlenség csak.

Szolnokon mindent egyszerre forgattak fel. Megújul a főutca, körforgalom épül a "Gólya"-téren, de gőzerővel épül az új buszállomás is. Ma mindhárom építkezést megszemléltük , sőt egy-két társasháznál is betonpumpáztak, daruztak. Hurrá! A mixerkocsik, kőtörők, úthengerek, markolók nagyon lenyűgöznek. Mondtam is a magamét nekik, anyunak, a járókelőknek. Sikongattam, annyira tetszett a forgatag. Valami ilyesmi felfordulást képzeljetek el /már aki nem szolnoki/ és nem kell naponta kerülgetnie:

Ezen élményeimet tetőzte, hogy valami oknál fogva ma igen aktív Szolnok felett az ég: harci helikoptert meg motoros kisrepülőt is láttunk bent a belvárosban. Szerencsére ma nem sok üzletbe mentünk be, bár a "skála" épületében a mozgólépcsőt szívesen kipróbálnám babakocsi nélkül. Egy zokszó nélkül mentünk fel, tegnapelőtt meg a pláza liftjében sem sírtam már, amikor ránk csukódott az ajtó. Hiába, elmúltam 16 hónapos, nem szabad bőgőmasinának lenni.

A délutáni programunk akár séta is lehetett volna Liliékkel, de ma köszöntjük Janót. Ritka alkalmak egyike, hogy mama és papa sem dolgozik és ráér Évi és Janó is. Liliékkel amúgy tegnap estefelé összefutottunk egy röpke séta erejéig. és anyu nem fotózott, pedig először voltam velük egy nekem való játszótéren. Túl óvatos volt idáig anyu és nem engedett a nagy csúszdákra, de ezen épp méretes van, amiről egyedül is vidáman csúszkáltam. Meg bemerészkedtem egy fa-alagútba. Először óvatosan megfigyeltem, Lili hogy csinálja, aztán meg ki se lehetett szedni belőle. Oda-vissza mászkáltam benne, alig tudott Lili haladni tőlem, annyira megtetszett a dolog. van még ott a váron egy láncos-gerendás kaptató, azon is simán végigmegyek már. Szombaton apuval is kimegyünk és anyu majd készít rólunk fotókat.

Lili már régóta beszél, olyan furcsa anyunak, hogy érti, amit mond. :) Egy hónappal idősebb nálam, úgyhogy ideje nekem is belehúznom. Keresünk egy képet róla, nagyon tevékeny szokott lenni a bölcsiben: