Anyu nem lát a szemétől

Fáradtság vagy tudja a csuda, de anyunak tropa most a két szeme. :( Tikkel, ahogy szokták mondani, meg könnyezik is és elég véres volt. Ma már annyira nem. Vajon mitől lehet? Nem az a fajta ember, aki megtűri, ha a szemeit piszkálják. Egyszer próbálta apu belecsöppenteni a gyógyszert anyu szemébe, de hamar feladta, mert anyu képtelen volt kinyitni a csöppenés előtt. Vagyis éppen becsukta, mire odaért volna. Nem is tudom, mit magyaráz nekem, ha pl. orrcseppet kell nekem is csepegtetni, ha ő nem képes elviselni.

Ezen okokból kifolyólag ma nem látogattuk meg Korniékat, akiket ezúton is csókoltatunk. Még az idő is kipendült pedig, játszhattunk volna vele az udvaron és kipróbálhattam volna a gépparkját. :)

Kora reggel, amikor keltünk - úgy 7:30, a szerk.- még hideg volt és nemszeretjük idő. Beborult, lógott az eső lába. Itthoni dolgokba kezdtünk, de egyszercsak kibújt a nap. Anyu nem tudott mit kezdeni velem, mert jártamban-keltemben mindig a bejárati ajtó elé keveredtem és rugdostam meg kopogtattam rajta, jelezve, hogy ki kéne menni motorozni. Nem is kell nekünk kutya, én is jól tudom jelezni a séta idejét. :) Úgyhogy átöltöztünk és nekivágtunk, úgyis megittam éjjel a maradék tépszeremet és ezért a DM felé vettük az irányt.

Magunkkal vittük a motoromat is és hagyott végre anyu érvényesülni az igazi forgalomban. Még jó, hogy senki nem jött szembe velem a járdán, mert biztos elgáncsoltam volna, annyira csak a motort figyeltem. A buszállomáson is hagyott anyu bámészkodni , csak ez a hülye szél ne fújt volna. Kábé 3x öltöztünk-vetkőztünk, mert amikor nem fújt, nagyon meleg volt. Jó nagyot kerültünk, ideje volt már hazajönni. Megálltunk ugyan egy ismeretlen játszótéren, de ott is csak a motort tologattam, ezért elindultunk hazafelé. Na de mit láttunk az úton! Egy óriási mega-giga patkányt. ÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! Beszaladt éppen a csatornába.

Itthon a lépcsőházban és a pincében rodeóztam egy sort, aztán felbattyogtunk. Ebédet egyelőre nem kértem. Állítólag bohóckodtam egy sort, pedig csak a párnáimmal, kapaszkodás nélkül szálltam fel a taxira. Az a fotó nem készült el, ami az orraesésemet ábrázolta volna, mert anyu ugrott oda hozzám vígasztalni. Álomba is sírtam magam, anyu betett a járókába, derékszögbe vágtam magam és K.O.