A védőoltáson

Beharangoztuk a múltkor, hogy érett lettem a 15 hós védőoltásra. Hú, de nagy kálvária lett belőle!

Délelőtt játszóbölcsiben voltunk, onnan érkeztünk a rendelőbe. Már közeledett az alvóidőm, de azért volt erőm rohangálni. Hátraszegett fejjel, 120-as tempóval :) Gyülekeztek a babák, mentem hozzájuk sorban barátkozni. Ajtóztam is egy sort, hiába tett anyu az útba egy bazi nagy téglát. Elsők lettünk volna, de udvariasan előreengedtünk egy 3 hós csimotát. Amint feltárult a rendelő ajtaja, rámjött a sírhatnék. Anyu alig értette a doktornéni szavát, olyan hangosra kapcsoltam. Pedig még alig néztek rám. Soha nem tudjuk már meg, hány kilós voltam 15 hónaposan, mert a védőnő nem tudott megmérni. Elhagytam már a 9-et, de nem sokkal. A magasságom mérését meg sem kísérelték. A mellkasom meghallgatása is fárasztó lehetett, ha egyáltalán hallott valamit a dokinéni.

Na de a szurihoz való lefogás volt a csúcspont: hárman kellettek hozzá. Sajnos nem maradhattam állva, ahogy szerettem volna. nem sírtam hangosabban, amikor megdöfték a karomat, ezért azt a következtetést vonta le anyu, hogy nem is fájt az annyira.

nagyon sokára múlt el a hüppögésem és már a rendelőben elaludtam anyu vállán. A francba, hogy 13-tól 15 óráig van a tanácsadás, amikor minden rendes kisgyerek alszik ebéd után. Mindegy, túl vagyunk rajta.

Anyu nagyon figyelt utána napokig, van-e valami utóhatása a szurinak. Sajnos a 7. napra hőemelkedésem lett, 3 napig is majdnem 38 voltam. Kaptam két este két kúpot és eltűnt a láz. Mardt azóta egy kis orrfolyás, még ma is kellett orrszívózni.