Újra van játszóbölcsi

Tegnap összefutottunk Ildikó nénivel a bölcsiből. Mára adott is időpontot és elmentünk barátkozni az idegen gyerekekkel. Egy kisfiú volt nálam fiatalabb, a többiek kicsit nagyobbak voltak. A közös hangot Olivérrel találtam meg, korban, magasságban és rosszaságban, na és síróhangban is jól illettünk egymáshoz. A képen áhitattal nézem őt. Ő azért sírt, mert már kezdett álmosodni, meg én is. :)

A játszósdit odabent kezdtem és kiborogattam a kölköket a babakocsikból.

Az udvaron is voltam, anyu kipaterolt, nehogymá' ebben a szép időben bent árválkodjunk! Egy egész sorozatot fotózott, lehet nézegetni!

Ismerkedtem a motorozással is, de még nem ülöm meg biztonsággal:

Azon meg megsértődtem, hogy nem tudom összeakasztani a mozdonyt a kocsikkal. Magyarázhatta nekem anyu, hogy azoknak mágnes van a végén és az tartja össze őket, engem nem hatottak meg a szavai. Én csakis azt akartam, hogy anyu illessze össze őket.

Na és innen tört el nálam igazából a mécses. Behozták az ebédet, a többiek nekiláttak, én meg a játékoknak. Egy falatot ettem csak és nyüszítettem, hogy játszani akarok. Jövő héten állítólag újra megpróbáljuk a közös evészetet. Anyu nem adja fel, vagy tényleg olyan finom volt, mert a maradékot ő ette meg. :)

Hazajöttünk. Azóta sem találom a lelki békémet. Egyből aludni akartam, sikerült is vagy 40-50 percet. ELEGÜNK VAN AZ ÁLLANDÓ HELIKOPTER ÉS KISREPÜLŐZAJBÓL!!! Mindig felébredek, ha visszhangzik a házak között. Anyu is kezd néha kikelni magából és nagyon cifrákat üzen nekik.

Aztán még nekifutottunk vagy háromszor az altatásnak, majd abbahagytuk a ceremóniát, megebédeltünk. A kispárnámmal többször felmásztam anyu ölébe, de nem jön álom a szememre. Reggel 7 előtt keltem, majd 7:45 - 8:15-ig szintén aludtam. Készülődik valamelyik fogam? Vagy a front? Vagy mifene lehet???