Nincs minden nap szülinapom :(

Minden jónak vége szakad egyszer, hiába szeretném, hogy ma is legyen szülinapom. Még annyi puszit és ölelést, amit a múlt hétvégén kaptam! Ne is csodálkozzanak anyuék, hogy azóta többet bújok hozzájuk. Kicsit elkapattak a sok fel-felkapkodással.

Get Your Own!

Már visszazökkentünk a normál hétköznapokba. Főleg itthon múlatjuk az időt, mert pár napja kánikula van. Hűsölünk, az újabb játékaimmal játszom, néha anyukám idegeivel is. Mint pl. tegnap estefelé, amikor lehívtak Liliék a játszótérre. Mi csak egy labdát és egy homokozólapátot vittünk, az fért el anyu kezében, ellenben játszottam másnak a kismotorjával, játékmarkolójával, ami nem játékot markol, hanem egy kicsi munkagép:) , el akartam venni a többiek homokozókészletét, ettem volna kavicsot, ha hagyja anyu, sírtam, ha elvonszolt a veszélyesebb helyekről, mit sírtam, zengett tőlem a környék!

Lili nagyon szép és ügyes kislány, már rég találkoztunk velük. Marciékkal jöttek, aki igazi kis dumagép lett. Szóval annyira bőgtem, mert valamit nem kaptam meg, hogy anyu kínjában lehívta aput is, és lehozatta a kismocimat, hogy ne vegyem már el a másokét. Azt gondolták, hogy a nagy hisztiben meg a sok mászkálásban kellőképpen kifáradok. Hát nem. Délben aludtam épp két órát, aztán este tíz felé aludtam el végre. A hőségre fogták. Lehet benne valami, mert izzadós vagyok és nem szeretem ezt a meleget. Otthon ezt úgy próbálom kezelni, hogy ötpercenként akarok a csaphoz menni, hogy pancsizzunk hideg vízzel. Nagyon élvezem, ahogy csurog a víz a kezeim között. Bárcsak lenne a játszótéren is egy csap, mert most is úgy néztem ki, mint egy kismalac. A szandim, zoknim, ruhám, hajam csupa homok volt. Én nem használom a lapátot a homokozóban, van énnekem két dolgos kezem, amivel szórhatom!

Idehaza nincs túl sok helyünk, nem túl nagy ez a kéró, de szerelt fel apu egy hintát, hogy meglengessenek néha. Appám, felér apu hintáztatása egy űrhajóskiképzéssel! Nem csak oda-vissza lengek, hanem lehet oldalra, körbe-körbe is. Nagyon tetszik, akár órákig is bírnám! Nézzétek csak ezt a kisfilmet! Berregek és ugrálok is hozzá, hogy teljes legyen az élmény!

Beszélni még nem tudok, de már van egy "szókincsem", amit folyamatosan fejlesztek. Múlt héten elmentünk az egy éves státuszvizsgálatra a tanácsadáson. Amíg várakoztunk és gyönyörködtünk a kis Napsugárban, én fel-alá rohangásztam és dumáltam a jónépnek. Kisfilm erről is: Valami rosszat sejtek, amikor belépünk a rendelőbe, mert odabent egyből sírni szoktam, pedig még soha nem bántottak. Ezért nem vesszük teljesen jó mérési eredménynek a hosszmérést és szerintünk nem fogytam most. Már nagyos kajákat is kapok, sokat nassolok. Holnap találkozunk Milcsiékkel, majd megkérdezem tőle, hogy lehet pocakot növeszteni :) . Illetve pocim az van, pont olyan vagyok, mint egy etióp kisgyerek: Nem baj, majd csak rakodik valami. Apu szerint ránézésre teljesen rendben vagyok, a többi meg nem számít.