Tegnap állítólag új mérföldkőhöz érkeztem a fejlődésben - végre maradandóan, mer'hogy filmre került :)

Említettem már, hogy álldogállok már régóta, meg hogy 2-3 önálló lépés is be-becsúszott már, de tegnap volt ezügyben a legmozgalmasabb délutánom. Apu hazaért a dolgozóból, aludt egy csöppet és utána meglátogattuk szolnoki mamáékat. És ott nem győztek csodálkozni, hogy mennyit állok már egyedül és milyen sokszor lépem meg az 5-6-7 lépésemet, folyamatosan, kis pihenővel, egymás után. Álldigállok, tapsizok egy sort: tetszik nekem ez a dolog! kisfilm:

Játszottam mamáéknál a magam módján, dédi is átjött megcsodálni, Norbi is ott volt és ő is drukkolt nekem. Itt pl. épp egy csokitojást akarnék a toronyra tenni, nem sok sikerrel. Végül csak elnyomott a buzgóság és hunytam egy félórányit, a szokásos másfél helyett, kezdetben anyukám ölében. De nehogymá' átaludjam a délutánt, amikor járkálni is lehet! Mamáéktól boltokba mentünk, aztán haza. Ajtóztam egy sort, tovább fejlesztettem az állási technikámat: és amikor épp nem volt kéznél a felvevő, akkor járkáltam a szobában. Ágytól asztalig és vissza, asztaltól ajtóig és vissza. Dejódejó!!!

Vacsira emberi kaját kaptam, Milcsin felbuzdulva: anyu túrós derelyét tört nekem össze egy kis joghurttal. Egyet meg is ettem, pedig igen darabos maradt, de megmondta anyu, hogy egy darabért nem keni össze a mixert. Megettem, finom volt, csak kétszer akartam megfulladni attól a gyufafejnyi falattól. A fárasztó nap után fél 9-re kidőltem.

Tudtok ÍGY feküdni? Könnyű, gyakorlás kérdése!

Egyéb dolog is történt velem: úgy nézik a szüleim, hogy szimmetrikusan jön alól két fogam is, de nem a meglévő metszők melletti másik két metsző, hanem inkább a szemfog, vagy egy kis őrlő? Nem tudják megállapítani, de az tény, hogy este vérzett a bal oldali és ott a csík is. Nem vagyok egy tankönyvi eset, az már biztos :) De ők se egy tankönyvi szülők :)

Ma idáig jó kisfiú vagyok, leszámítva, hogy megsirattam, amikor apu elment kocsit mosni papához. Alig szoktam meg, hogy itthon van végre nappal is, már el is ment. Anyu azzal vette el a figyelmemet, hogy ráültetett a mosógép tetejére, amikor centrizett. Imádok rázkódni, ez legyen életem legnagyobb megrázkódtatása! Aztán nekiláttam pörgetni. A képen látszik, hogy ilyenkor nem csak a tárgyfogó kezemmel pörgetek, hanem a másik is utánamozdul.

Úgy eltelt a délelőtt, hogy most meg ledőltem egy kicsit szunyizni, anyu most nézte meg, épp egy órája húzom a lóbőrt.

Így imádom a kispárnámat!!!

Képzeljétek, ma nem adott rám anyu harisnyát, már csak zokniban nyomom. Kicsit furcsa, de meg lehet szokni. Meleg van itt a negyediken, még jó, hogy van klímacsináló a nyárra. Anyu ma el fogja /állítólag/ elcsomagolni a kinőtt ruháimat, hogy beférjen a szekrénybe az a kupac, ami a kiságyamban dekkol, 80-as mérettől felfelé. Nem kevés holmi. Amikor el kezdett anyu helyet csinálni a szekrényben, "talált" egy csomó, épp mostani méret melegítőnacit. Megörült neki, mert homokozni naponta többet el fogok használni. Azért is jó néha egy kis selejtezés, mert kincsekre lehet lelni.

Szóval most, hogy elszállt a ház felett egy repülő, ébredeni fogok, anyunak be kell fejeznie itt a pötyögést. Szép napot mindenkinek, majd jövök,

Peti :)