Tegnap hajnalban is ébren tartottam a családot úgy háromtól ötig...

Csönd volt, nem fáztam, nem volt melegem, fogam most nem iparkodik kifelé, nem vagyok beteg, mégsem tudtam többet aludni. Este már 8 előtt beájultam, biztosan kipihentem magam, azért ébredtem vigyorogva. Mászkálva. Tapsikolva. Anyu, apu meg begyógyult szemekkel próbált lenyomni aludni, én pedig azért sem! Mindig kitolok apuval, mert ippencsak hogy elaludt, már kelhetett is fel. Tudok én, ha akarok! Reggeltől minden okés volt. Toligáltam a kisrepcsit, visszadugdostam a kilógó videókazikat, nyomkodtam a gombokat, építgettem a tornyokat, szóval elvoltam. Ebéd után kiugrottunk a Pennybe. Volt olyan is, hogy ültem. De inkább álltam. A gyerekültetős részben nem maradtam nyugton, ezért tett anyu a kosárba.

Itthon egy másik toronyépítőt kaptam kézbe, nehogy megunjam a régieket. Nem volt panasza rám anyunak, ettem-aludtam rendesen. Hagytam főzni is. Az este pedig apué volt, sokat játszottunk.

Mára végre jót aludtunk, főleg, hogy megkaptam hat után a reggelimet. Jól telt idáig a nap. Anyu mosott, tereget, és olvasgat itt a neten. Én pedig vég nélkül játszom, ebéd is volt már, aztán talán sétálunk. Bolond szél fúj, lehet, hogy csak lemegyünk a ház mellé a játszótérre.