A Szikszai-családnál

Végre eljutottunk! Csak az a szép zöld gyep, az fog hiányozni!!!

Épp ráértek és mi is, úgyhogy eleget téve a meghívásnak /majdnem meghízást írt anyu, végül maradhatott volna, mert pizza is volt/ szóval kimentünk hozzájuk. Az idő is kedvezett, csak kissé szeles volt. Mint én. Állandóan le akartam tépni magamról az utolsó olyan sapkát, ami még rájött a buksimra.

A járműparkkal kezdtem a barátkozást, bár itt is fordítva mentem neki a motornak. Volt ott mindenféle canga, régebbi, újabb, a lényeg, hogy szerelhettem kedvemre. Először öleltem fát, tudtátok, hogy állítólag energiát sugároznak? Megölelgettem a focit is, aminek a családban nagy hagyománya van, Dávid és Milán nagy focisták ám!!! Találtunk egyéb módját is a kikapcsolódásnak: megpihentünk a függőágyban! Micsoda kényelem volt apuval himbálózni! Hazajövetel előtt még meghintáztattak, de jobban érdekelt a hintázásnál a kutyus és inkább azt néztem, mit csinál : Állítólag gyakrabban találkozunk majd, mert állandó vendégnek hívtak. Csak épp időt nem adtak többet, de majd úgy ütemezünk! Jó is lesz, hogy megyünk majd, mert Dorkával nem is tudtam megismerkedni, mert játszótársa volt. Lehet, hogy nem is foglalkozna már egy ilyen kis pisissel, aki már oviba jár régóta!