Ma merészkedtünk ki elôször a héten sétálni.

Volt ma is esô, meg sár is, de már sütött a nap és kellemes lett az idô. Kijutottunk végre a Tisza-partra. Lerohant a kedvességével egy kétéves-forma kislány, papájától tudtuk meg, hogy Kármen a neve. Megsimizett, még puszit is akart adni. Persze én elfordítottam a fejem, mert elsô találkozáskor nem fogok tán puszizkodni! Anyunak is, nekem is támadt egy gondolata: jó lenne nekem egy kislány testvér, én pedig ismét megtapasztaltam, hogy milyen szépek is a lányok! Csak kissé gátlástalanok, nem? :D

A Tisza teljesen kitölti már a medrét. Sajnos az emberek nagy része nem tud viselkedni, nem él környezettudatosan és képes a mindennapi szemetét kidobálni a természetbe. Nézzétek csak, milyen "szép" látványt fotózott le anyu,

ahelyett, hogy Kárment tette volna a gépbe! Hazafelé a város felé jöttünk és több ismerôssel is összefutottunk. Például Liliékkel és Marciékkal. Le is zsírozott anyu Henivel egy délutáni sétát. Reméljük, már nem fertôzök, nem szeretném, ha Lili miattam lenne beteg. Idehaza már nem tudtam viselkedni, annyira felpörögtem a séta alatt. Rossz volt itthon, pár napig senkivel nem találkoztam. Anyu alig tudott megetetni, mert feszt kalimpáltam a kezemmel, énekeltem, rugóztam a székben. Fél üvegnél fel is adta. Azt mondta, hogy harci kukac vagyok. Biztos, én nemtom. Nemsokára két óra lesz, egy kis pakolás és megyünk is Lilizni. Igyekszünk aktuális fotóval is szolgálni róla, meg a többi kisbarátomról is, mert mindig csak emlegetem ôket!

Még valami: a sapkalevétel után anyu lefotózta a buksimat. Szerintetek göndör leszek, vagy csak a pára miatt hullámosodik a hajam?

A sétánk Liliékkel jól indult. Még mindig enyhe idô volt, ismét a Tisza-partra mentünk. Azért maradunk mindig ennél a verziónál, mert ott legalább elfér egymás mellett két babakocsi és tudnak anyuék beszélgetni. Ma sajnos nem nagyon tudtak, mert Lili kissé izgága volt. Nem akart megmaradni a kocsiban, pedig aludnia kellett volna. Amint közelített vele az anyukája a kocsi felé - mert ki is vette néha, hogy hátha a ringatástól elalszik - szóval már sírt is. Tudom, milyen rossz az, ha annyira álmosak vagyunk, hogy nem tudunk elaludni. Valahonnan ismerôs a helyzet nekem is. Ugye, anyu? A magam részérôl aztán rövidre zártam a történetet, mert egy órácskára kiiktattam magam és aludtam. Nekem másfelet kellett volna, az lenne a szokásos adagom, de így is elégedett volt velem anyu. Nem sokkal ébredés után mit/ kit láttam szembejönni? Hát az apukámat! Úgy megörültem neki, hogy csak na. Egybôl kikapott a kocsiból és a nyakába vett. Heni készített is rólunk egy családi fotót.

Anyu meg rólunk.

Készült közös kép is Lilivel, bár épp nem egymást, vagy a másik babakocsijának a kerekét néztük, hanem egészen mást:

Uzsonna után még az Obiba és a Corába kiugrottunk, aztán irány haza pancsizni. Épp idôben, majdnem hétre értünk haza. Fél nyolckor megvolt a vacsim és nyolcra teljesen kómásan kiterültem az ágyikómban. Lehet pakolni utánam a szétszórt játékkupacot. Jó éjt mindenkinek!