Ha valami kettô egymás után ugyanaz, akkor az már rendszeres?

Tegnap is rövid délelôtti és másfél órás délutáni alvásom volt. Maradhatna így, mert akkor anyu is tudna tervezni elfoglaltságot magának délutánra. Majd ma meglátjuk, rendszert csinálok-e, vagy csak úgy sikerült.

Azt meg végképp nem tudom, hogy a cumimra kent Dentinoxtól, vagy a jóval a vacsim után kikunyizott joghurttól-e, de tök jó éjszakánk volt. Anyunak is, mert kapott derékgyógyító masszázst. Kettô után és hat után ettem csak, nézzétek meg illetve hallgassátok, hogyan várom a sült galambot? indításhoz katt a képre

Kétszer volt ugyan pár percig ébren anyu, mert úgy érezte, oda szeretnék bújni hozzá. Ha már felkelt, én is felkeltem. Megölelgetett és megint elaludtam a mellkasán. Utána letett közéjük és kiosont lefotózni bennünket apuval. Amikor ágyba tesznek este, van ám a lábamon kényelmes zokni, de engem zavar a lábujjcsüriszkélésben -amit aputól örököltem- és lesöndörgetem alvás közben. Meg van engedve, mert még ahányszor ellenôrízték, meleg-e a lábam, még mindig az volt.

Naszóval! Elsétáltunk a játszóbölcsibe tájékozódni. 35 perc alatt értünk oda gyalog. Legközelebb csak 30 lesz, mert anyu elôször az oviba vágtatott be velem. Jó, mi? Egybôl oviba! Pedig a bölcsi mellett lakott anno albérletben évekig, tudhatta volna, hová kell menni.

Hú, nagyon telt ház volt! Kijött a játszószobából egy néni, akit kifaggatott anyu. Mutatta a füzetét, hogy higgyük el, állandóan rengetegen vannak. Nem is tudja, van-e hely, de inkább nincs jövô hétre. Meglátott bennünket Heni, Lili anyukája, aki kijött segíteni és mivel ismerôsök voltunk, kis helyet szorított nekünk a néni jövô péntekre. Mondjuk, pont az alvóidôm körül, majd meglátjuk. Milcsinek viszont nem kértünk idôpontot, mert nem egyeztettük elôre, melyik a jó nap nekik. Elsétálunk majd velük, megnézi az anyukája és majd eldönti. A szoba nem nagy. Tehát akkor kicsi. Sok szülô és sok gyerek volt bent. Lili és Marci már ismerôsök nekünk, ôk már nagyon feltalálták magukat a játékok között. Lili épp egy sárga kishajót majszolt. Anyu nem szereti az ilyenfajta bezártságot, amit látott. Kipróbáljuk azért, de lehet, hogy ez sem lesz hosszútávú kapcsolat a bölcsi és köztünk. A Tücsökzenén sem érezte jól magát. De ez prekoncepció, majd mesélünk, ha kipróbáltuk.

Hazafelé újabb érdekességet tapasztaltunk. Hová lett a buszpályaudvar? Jó naprakész anyu a város dolgaiból, mi? Ezek szerint lebontották és átépítik. Épp itt volt az ideje. Már csak arra vagyunk kíváncsiak, mikor lehet majd ingyen utazni a kismamáknak a kisbabákkal a szolnoki buszokon. Ugyanis a múltkor megválasztott régi-új polgármester választási csalijában benne volt. blablabla

Innen betértünk a plázába, hogy megnézze anyu, van-e edény a Spar-szivecskékért. És volt! Meg is vettük, micsoda öröm! Már csak egy hiányzik, az most nem volt. Összefutottunk Jánosi Zsoltival is, de már akkor nagyon álmos voltam. Hazafelé meg is lett a délelôtti fél óra alvásom. Itthon mit gondoltok, mi fogadott? Kiszivárgott valami. A kukából. Nem vittük le reggel a reggeli produktumomat és hát hogy is mondjam, nagyon büdi volt.

Amint hazajött apu, elmentünk szolnoki nagyszüleimhez. Péntek az ô napjuk, ilyenkor papa is otthon van. Vidám kisfickóként viselkedtem, mindenkihez volt egy mosolyom, mindenkit megtapicskoltam, és egyáltalán: jót játszottam. A végére ki is terültem, de nem volt meg a "szokásos" másfél órás alukamaluka, épp csak fél óra, ezért most 6 óta ismét aludni tértem.

A képsorozat a délutánunkról:

1. Dédimamával

2. Papa, mellette az unokatesóm, Norbi és én

3. Mama, a háttérben apu és én is ott lebzselek az asztal körül

4. Norbi idomít/szívat/ a csengôhangokkal

5. És a végén: közvetlenül az álomba zuhanásom után