Gondoltunk egyet és felkerekedtünk ebéd elôtt. Csak vettünk cumit, amíg meg nem találják nekem a többit. Párás, enyhe idô van, a végén majdnem megáztunk. Éppen hazaértünk az esô elôl. Nem alakítottam nagyot a babakocsis alvásban, még 25 perc sem volt. Lehet, hogy bírtam volna tovább is, de a lépcsôházban segíteni akart egy bácsi, akinek mély hangja volt és én egybôl felébredtem tôle.

Az étkezési szokásaimon nem mindig tud anyu eligazodni. Na nem azon, amikor asztalt kóstolok:

Tegnapra üvegeset bontott, tökfôzeléket husival. Majd' megfulladtam a darabkáitól, nem is kellett megennem, kaptam a saját fôztjébôl. Alma-meggy-krumpli-csirke volt. Meg is ettem az üvegnyit. Ma délben ismét bepróbálkozott az öreglány, megkaptam a tegnapi tökös fôzit, de turmixolt bele egy krumplit és most mind meg is ettem. Tehát nem a tökkel volt a baj, hanem a darabkákkal. Hiába, az összes két fogammal még nem nagyon tudok mit kezdeni. Na de máskor az ennél nagyobb darabos kaja is lement gond nélkül. Ki érti ezt?

Mivel azóta is esik, itthon ütjük el az idôt. Borogatom a dobozból a játékokat és mindent autónak képzelek. Az autókat fôleg. Tologatom az egyéb tárgyakat is mindenen keresztül és magyarázok hozzá. Anyu meg kisebb rendet rak utánam. Nemrég elárulta Györgyinek, hogy muffint sütöget mostanában, apun teszteli. Meg magán. Általában egy óra alatt elfogy a 12 db. Annyira csak nem lehet rossz. Ezt ezért mondom, mert ma meglátogatjuk a Gál családot. Oda lesz egy adag muffin, ha meg nem eszik addig. A gyerekek már nagyon várnak engem. Viszünk majd fotómasinát és képekkel számolok be, hogy is sikerült a találka.

Jól sikerült, fôleg a lányok szeretgettek, de nem is bántam, nagyon jó volt egyszerre két lánnyal! Szabi meg csak úgy hordta nekem a játékait. Így tudtak a felnôttek beszélgetni is. Rövid ideig voltunk, mert elég kötött a napirendünk estefelé. Nézzétek csak ôket!

Balról jobbra: Réka, Anna és Szabolcs, elôl pedig én!

És egy kép a testvéri szeretetrôl, ami néha kicsit fojtó is lehet :