Tegnap sem voltunk sokat itthon

Mostanában megváltoztattam a szokásaimat reggelenként. Pár napja az esti tejpéphamma után, ami 8 körülre esik, már nem kelek fel éjfélkor, hanem alszom még egy darabig. Úgyhogy anyukámnak sem kell többé ébren a számítógép mellett várnia az éjféli etetésemre, ahogy eddig tette. Látjátok, hogy vigyázok az egészségére? Az éjjel két óra azonban teljesen más, akkorra aztán tényleg meg szoktam éhezni! Utána egészen reggel 3/4 6-ig csöndben is vagyok. Akkor valami miatt mindig kimegy a szemembôl az álom és beszélgetni kezdek, meg forgolódni meg mászkálni. Ebben nem is találok semmi kivetnivalót, de apukám viszont igen. Neki az elsô óracsörgés 6-kor lenne és az igazi ébresztôje meg 6:10-kor. Szeretne is addig aludni, de én meg nem, és kiprovokálom, hogy maguk mellé vegyenek. Minden reggel módszeresen végigtapicskolom az arcukat, van-e valami változás rajta, meg megmutatom nekik, hogyan tudok teli pelusban négykézláb egyensúlyozni. Mire apu munkába indul, jól elfáradok és amikor beköszön nekünk, már durmolunk is anyuval. Nagyon szokott irigykedni ránk, hogy milyen jó nekünk! Hát igen, szerintem is jók ezek a reggeli összebújások, lustálkodások!

Tegnap nem sokáig aludtunk, hanem ebéd elôtt sétáltunk egyet Milcsiékkel. Van még mit tanulnom tôle, mert mire én naprakész vagyok, ô már másodjára alszik. Lehet, hogy a korán kelés a titka??? A sétánk alatt megszólította anyuékat egy néni, hogy higgyenek neki, nem szabad ilyen ködös-hideg idôben sétáltatni bennünket. Már így 80 fele ô már csak tudja. Meg hogy neki "csak" lányai vannak. Meg mesélt volna tovább, de óvatosan lerázták anyuék. Képzeljétek, még meg is puszilgatta Henit meg anyut az a néni! Hogy mik vannak!

Egyéb úticél hiányában hazakísértük Milcsiéket és rohantunk haza a délutáni programokra. Útköben néhány idétlen gyerek végig petárdázott az úton, anyu meg teljesen kiakadt ezen. Elôszöris tilos, meg hangos meg veszélyes rám nézve, meg ô is utálja a hangját. December ezzel jár, csak megmaradunk valahogy...

Ebéd után tanácsadásra mentünk, ott pedig találkoztam Princess Lilivel! Lili már elmúlt 8 hónapos és állandóan járni akar. Anyukája mondta, aki szintén Heni (hogy anyu ne keverje össze, kit hogy hívnak) szóval hogy mindenben kapaszkodik Lili és otthon is álldogál. Meg táncizik. Meg rázza a fejét, hogy NEM! Meg tapsizik!

És akkor a lényeg: 6950 gramm voltam a méréskor. A hosszamat megint kispórolták és nem mérték meg. Anyu megint nem szólt érte, úgyhogy nem tudom, hány centi vagyok. Idô sem volt az itthoni mérésre azóta sem. Liliékkel is sétáltunk, így meg tudták anyuék beszélni, hogy mennyit eszünk meg alszunk. Állandóan ez a téma, hogy nem unják még! A DM-ig mentünk, ahol anyu, mivel sosem bír magával, kiváltotta a nagyiknak szánt jövô évi naptárt az én fotóimmal.

Estefelé eljött hozzánk Évi és Janó, mert cédébizniszük volt. Még vacsorát is hoztak, öcsödi nagyszüleim "hurkakolbászt" küldtek vacsira. Ezt nemtom, miért írom, mert nem adtak belôle. Meg a sütibôl sem, pedig Évi anyukája házi krémest sütött, öcsödi mama diós sütit küldött. Milcsi anyukája is adott sütit anyunak, ez egy ilyen nap volt!

Jó sokat játszottunk este, csak a Barátok közt után mentek Kamerásbácsiék haza.

Ma reggel volt egy kis riadalom idehaza. Apunak ugyanis útlevelet kell csináltatnia, mert lehet, hogy lesz egy kis kiküldetése januárban. Csak lehet, de a mókahelyén kérték, hogy legyen neki akkorra készen. Egy helyen tartják az igazolványokat meg iratokat, de nem volt meg az útlevél. Azt pedig illik leadni az okmányirodában. Mindent tüvé tettek, és akkor eszébe jutott apunak, hogy tán az autó kesztyütartójában van. BINGO, mert ott volt!

Mára még nincs tervezett programunk, majd beszámolok róla, ha lesz említésre méltó. Ködös az idô, szerintem nem lesz séta. Kezd télies lenni az idô, nézzétek ezt a kis diát, micsoda tél volt tavaly. Kamerásbácsi képeibôl készült és az öcsödi Kôrös-partot mutatja be.