Szerintem ma volt az elsô olyan nap, amikor nem készült rólam fotó. Hát ez meg hogy lehet?

Tegnap késôn aludtam el, ma reggel már nyolckor reggeliztem, fél kilenckor meg már sétáltunk anyuval. Állítólag megérem a pénzemet...Vissza akart menni a Corába egy játékért, amit tegnap nem vettek meg, de anyu azt álmodta, hogy mégiscsak kell az nekem. A híd lábánál azonban már máskép gondolta és másik játékboltokba vitt el. Oda, ahol egyikünk sem járt még. Épp itt volt az ideje, hogy valahogy megérezze anyu, hogy vannak még fehér foltok Szolnok térképén...Na, nem a Motor út környékére gondoltam...

Megint kiakadt anyu több dolgon is. Miért nincs egy Q drága játékboltban lehetôség bankkártyával fizetni. Na, oda sem - HABA amúgy - megyünk egy darabig, azt hiszem. Viszont a Tófenék úton talált nekem való játékokat anyu, meg a teljes fiserprájsz-kolleksönt is. Na, itt volt a második kiakadása. Vett két valamit, amit biztonsági okokból most nem árulhatok el, mi lenne. Itt nagyon jól járt anyagilag, és az anyukák általában szeretnek jól járni anyagilag. De az a két valami pont 3x került többe a Városmajor úti Party játékboltban, na ez az, ami felháborító!!!

Útközben két nagyon elszomorító hírt is mondott anyunak Erzsike mama a telefonba. Szolnoki papáról és az unokatesómról, Janekról. Sokat gondoltunk rájuk, hogy jók legyenek az orvosi eredmények. Ez rányomta a napunkra a bélyegét, siettünk is haza. Félúton jutott anyunak eszébe, hogy Ági behívta a bankba, ahol dolgozik, hogy adni szeretne valamit. Csak visszafordultunk, de én már kezdtem éhes lenni, melegem is volt és nyöszörögtem kicsit. Képzeljétek, a szakszervezettôl kaptunk két doboz Milka-szaloncukrot! Végre valami vidámabb dolog!

Ebédre anyu rizst fôzött gyümölcsökkel, amit jóízüen meg is ettem. Megint arra ébredtem, hogy apu hazaért és már mentünk is ki a szolnoki nagyszüleimhez. Norbi is ott volt, elénekelt egy dalt, amivel holnap szerepel majd az iskolával. Egész jó hangja van, még soha nem hallottuk énekelni! Tesója, Janek, aki elsôs gimis, ô meg bejutott az országos matekverseny döntôjébe. Olyan büszkék vagyunk rájuk! Apu is nagyon jó matekból is, dehát ô már az anyaméhben matekot meg fizikát hallgatott. Anyu is volt megyei versenyen matekból kb. '83-ban, de elmúlt neki a tudománya.

Holnap meg megyünk Öcsödre a nagyszülôkhöz és már vége is a hétnek. Hátha maradt még egy kis disznótoros a múlt hétvégérôl.

Ilyesmire gondolok, nézzétek csak meg!