Micsoda nyomott, álmosító ez a nap!

Sehol semmi érdekes...

A délelôtti sétát, amit Milánékkal terveztünk, hát azt átaludtuk. Bocsi, Milcsi! Biztosan az idô teszi, meg az, hogy anyu netfüggô lett. Nappal még csak kibírja valahogy, de éjjel itt görnyed a gép elôtt nagyon sokáig.

Késô délelôtt nekivágtunk a városnak, nehogy már ne költsük el az 50 %-os dm-kupont! Most is pelenka lett belôle, pedig jobban örültem volna egy játéknak. Na, majd szorgalmasan telepakolom a pellereket, az már biztos!

Útközben anyura ráhozta a frászt egy C-lány. Pont mellénk ért és akkor rákiáltott anyura, hogy:

- Lány?

Márminthogy én. Hát nem látja, hogy én Peti vagyok? Kék sapkában, kék cumival? Meg egyáltalán, mit kiabál itt mellettem? Már épp megint aludni készültem, erre nem felébresztett? Ezért (sem) nincs anyu kibékülve a C-lányokkal...

Beöltöztetve így néztem ki. Szerintem elég Petis ez a kép. Kibontakozva pedig így.

Ebédre megkaptam a céklafôzi maradékát, még mindig ízlik! Nézzétek, milyen elégedett képet vágtam hozzá!

Ezek pedig még tegnap készültek, amikor gyakoroltam a fekvenépitánc és box keverékét.

Ihaj, csuhaj, sose halunk meg!