Majdnem elfelejtettem elmesélni, hogy tegnap hol jártunk!
Tegnap óta szabadságon van apu és így volt idônk meglátogatni a korábbi munkahelyét. 
Úgy döntöttem, szeretek oda járni, mert egybôl körülvettek apu kollégái és kézrôl kézre jártam. Megdicsértek, hogy aranyos vagyok, meg amit ilyenkor mondani szoktak. Voltam Juci és Kati kezében és mire Ilikéhez jutottam, már annyira elálmosodtam, hogy a fejemet a vállára hajtottam. Nem tudom, mit csodálkozik ezen anyu, ha idegen, ha nem, ahol/akinél utolér az álom, ott fogok aludni!

Úgy döntöttem, szeretek oda járni, mert egybôl körülvettek apu kollégái és kézrôl kézre jártam. Megdicsértek, hogy aranyos vagyok, meg amit ilyenkor mondani szoktak. Voltam Juci és Kati kezében és mire Ilikéhez jutottam, már annyira elálmosodtam, hogy a fejemet a vállára hajtottam. Nem tudom, mit csodálkozik ezen anyu, ha idegen, ha nem, ahol/akinél utolér az álom, ott fogok aludni!Ma, kedden nekem már 3. napja tart a "karácsony", mert vasárnap óta anyu és apu között ébredek reggelente. Nem is másztunk ki az ágyból 9 elôtt!
A betegségi problémák még nem oldódtak meg a családban, úgyhogy még mindenki szomorkodik. Úgy vártuk pedig a karácsonyt! Bízunk benne, hogy minden jóra fordul és BOLDOG új évünk lesz erôben, egészségben!
Valaki/mi/ben kapaszkodva már sokszor sikerült, de ez más volt. A szüleim ott álltak mellettem, én meg fogtam magam és a rácsokat és hopp, már álltam is! Ugyanazzal a lendülettel mondjuk orral a rácsnak is estem, de majd gyakorolom szorgalmasan a kapaszkodást! Az eszközeim már megvannak hozzá:
Ülni, fôleg valakinek az ölében már nagyon vagányan tudok, itt épp apunál:
Aludni is megy, csak lazán, dehát az a lényeg:







Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése