Ma igen zsúfolt volt a napunk


Korábban keltünk, mint általában, és kimentünk a buszállomásra, mert jött öcsödi mama és papa. Onnan papa testvéréékhez /Pista bácsi és neje, Irma néni/ mentünk látogatóba. Még soha nem találkoztunk és én ezért rendesen bemutatkoztam nekik. Nem kertelek: amint megérkeztünk, máris tisztába kellett engem tenni. Még át is kellett öltöztetni, annyira jól sikerült a peluseksönöm. Aztán majdnem lerángattam a függönyüket, mert olyan érdekes volt, ahogy lobogott!



A napi alvási ritmusom sem volt a szokásos a fentiek miatt: délelôtt semmi, délután 2 óra, majd egy óra ébrenlét után megint valamennyi alvás. Meg sok-sok kapott puszi. Meg dícséret. Hogy mekkorát nôttem! Meg olyan, mintha visszaintegetnék, ha pápáznak nekem. Pedig nem is olyan, mert AZ!



Új dologra jöttem rá és azzal szórakoztattam a vendégeket: nem csak akkor van hangom, ha kifújom a levegôt, hanem ha beszívom, akkor is. Hogy ez milyen jó dolog! Kicsit úgy hangzik, mintha asztmás lennék, vagy hörögnék, szóval nagyon vicces. Egész nap magamat hallgattam. A fôzeléknél is müködött a dolog, mert szürcsöltem a kanálról. Anyu ennek nem annyira örült, mint én, mert tovább tartott az etetésem. De azért jókat derült ô is rajtam.



Én mindent bevetek, hogy jól érezzék magukat nálunk a vendégek!



Délutánra kiegészültünk Évivel meg Kamerásbácsival, aki egyébként Janó, a nagybátyám. Szó szerint. Nézzétek, mennyire eltörpülök mellette! Nem alszik ám, csak éppen pislog.
Kézrôl kézre jártam, nagyon jól éreztem magam velük!