Sajnálhatjátok, hogy nem kezdtem el korábban a beszámolómat!

Én is nagyon sajnálom! Annyi minden történt azóta velünk!

Mindjárt 7 hónapos leszek! Szüleim minden eddig eltöltött napomon felfedeztek valami újdonságot rajtam. Apróság, de a szempillám sem volt mindig ekkora! A babahajam szép lassan elkopott, ahol meg nem akart, ott segítettem neki és kitépkedtem. Néztem mosolyogva anyu szemébe és közben téptem a hajam. Vajon minden korombéli megtette ezt? Majd megkérdezem Milántól. A körmeimet annyira növesztem, hogy akár 3naponta is lehetne vágni. Kinôttem egy csomó ruhát, sokat egyszer sem adott rám anyu. Eltette, hogy majd jó lesz a huginak. Már megint a hugi? Nemá' !
Mozgásom a letett mozdulatlan gyerekbôl felfejlôdött a soha nem mozdulatlan, még álmában sem mozgássá. Oákolás helyett már rendesen bôgök, ha kell, és ha beszélgetek, a mammma, heô, ümmüüü meg ilyenek nagyon mennek.

Addig morgok, meg feszítem magam, hogy VÉGRE kitalálják, hogy meg akarom szerelni a villanykapcsolót, vagy meg akarom csapkodni a képmásomat a tükörben. Nagyon tanulékony

szülôk! Csak azt mikor értik már meg, hogy én EGYEDÜL akarok ülni meg állni, meg járni, meg enni! Amikor nagy nehezen elkúszok valahová, hogy felfedezzem az asztal alját, akkor mindig visszarángatnak, hogy megfázok meg ilyenek. Ha a szônyeg szélére evickélek, visszatesznek a közepére, hogy megfázok, meg ilyenek. Ilyen esetekben nagyon hisztis tudok lenni, néha már meg is sértôdtem. Vagy 5 percre. Mert aztán újból haverok lettünk.

Na, még két dolog, amivel ki tudnak akasztani, fôleg anyu: ezek az EVÉS és ÖLTÖZKÖDÉS. Micsoda hercehurca mindkettô! Kábé egy hónapja már egyebeket is kapok a tejcsi mellé, sôt tejcsit ma még nem is kaptam! Ehhez kapok a nyakamba egy elôkét, hogy ne egyem le a ruhámat. De én le tudom enni így is! Már sok finom hamit megkóstoltam, a kedvenceim a barack, alma, banán. Ettem már krumplit, répát, borsót, sütôtököt és anyukám mindjárt lemegy velem a zöldségeshez /ha felébredtem/ és veszünk céklát is. A tejpépet is szeretem, ha sok gyümölcs vagy tökpüré van benne. Nemsokára már husit is ehetek, öcsödi mama és papa fagyasztgatja nekem a pipihusit és májat. Má' mutogattak nekem sült kacsacombit is, de azt fogak híján rábíztam anyura. Meg tudott birkózni vele! Szóval nem lesz gond az etetésemmel, mert szeretem a hasamat. Kanállal enni meg csúúúcs!

Az öltözködésrôl nem is írok most. Állandóan öltöztetne anyu! Ebéd után is már lerángatta rólam a mai szerkót, mert "kissé" fôzelékes lett. Nem elfért volna rajtam estig? Szerencsére Szabi anyukája, meg a sok babaruhabolt, meg néhány kedvenc turi, meg a nagy leárazások anyunak kedveztek és RENGETEG holmit összegyüjtött.

Ahogy látjátok, még rengeteg felfedezés vár rám! Most kezd kitárulni elôttem a világ! Séta közben mostanában már kiprovokálom, hogy ülve utazhassak. Addig nyekergek, meg erôlködök, hogy anyu, mivel félt, hogy elpattannak a nyaki ereim, enged nekem. Azzal honorálom, hogy csöndben türöm a sétát. Csak ne álljunk meg! Milánnal el is határoztuk, hogy mindig megjáratjuk az anyukáinkat, ha esik, ha fúj! Ma is tettünk velük egy kört és nagy egyetértésben el is aludtunk a belvárosi zajban. Ök meg hadd toligáljanak, úgyis ilyenkor lehet legjobban etyepetyézni.

Igyekszem majd gyakrabban írogatni, hogy majd téli estéken visszaolvasva fel tudjuk idézni a múltat.

Most pedig megpróbálom anyut rávenni egy délutáni sétára...